November 28-án lesz a Symbolban a Dark Blue sorozatotok következő állomása, ahol a Flip da Scrippel közösen feleltek majd a hangulatért, s ahol ismét fergeteges bulira számíthatunk…!
Ez így van!
Az az igazság, hogy a Symbol közönsége egy felnőttebb társaság, anyagilag magasabban diszponálva az átlagember felett. Épp ezért mára már tendenciává, trenddé vált, hogy külföldi zenekarokat, Dj-ket, fellépőket hívjanak meg a Dark Blue sorozatra is, hiszen ezzel is emeljük a produkció színvonalát. Pont ezért nagyon jó választás a Flip da Scrip is, s ez november 28-án be is bizonyosodik!
NOV 28: FLIP DA SCRIP (live) - DarkBlue: Bárány & Jován - Sym...Tudjuk, mit tettél 95-ben!OSZD MEG és NYERD MEG az 5db BELÉPŐ egyikét...
Szerző: Symbol Budapest, 2015. november 11.
Mit várhatunk itt Tőled, ezen a 28-i alkalmon?
A régi idők legkedveltebb zenéit!
Én most már 25 éve diszkózom, és ebből az első 10 év az biztos, de lehet, hogy 12 volt, ami a funky zene jegyében telt el, ill. ahhoz kapcsolódóan sok egyéb más stílus is belekerült a repertoárba (így a rockzene is). Többnyire funky zenét játszottunk, és ez az, amire szívesen emlékeznek az emberek, s pont ezért kompatibilis velünk a Flip da Scrip is, hiszen a 90-es években, 1995 környékén nagyon sokat játszottuk a dalaikat.
Az emberek többsége nagyon szívesen, és jó érzésekkel gondol vissza erre az időszakra! Te is így vagy ezzel?
A 90-es évek elején elindult egy tendencia. Tulajdonképpen akkor mi még ezt nem tudtuk, de most már, felnőtt fejjel és sok tapasztalattal visszatekintve átlátja az ember. Valójában minden jó dallamot megírtak a 70-es, 80-as években. Mindaz, ami utána volt, tulajdonképpen csak ismétlés. Így az összes 90-es évekbeli dal, amire mi mulatoztunk, és azt gondoltuk, hogy „Hú, ez milyen jó!”, az már valaminek az újragondolása volt… -és erre ráébredni egy kicsit arculcsapás volt számomra.
Amikor egyébként én erre a zenei irányzatra esküdtem, azt mondtam, hogy engem nem érdekel, hogy mások elektronikus zenét játszanak, én akkor is megyek a saját fejem után. Jován ugyanezen a véleményen volt, bár ő az elején egy picikét hajlott az elektronikus zenére is. Én teljesen elzárkóztam tőle. Végül tehát úgy döntöttünk, hogy mi maradunk a megszokott műfajunknál, tehát úgymond szembe pisilünk a széllel!
Alapvetően ez nem volt egy rossz döntés, hiszen a november 28-i buli is azt bizonyítja, hogy az emberek rajonganak ezért a műfajért, s őszintén megszerették ezeket a dallamokat.
Most, amikor a Symbol bulin újra a régi idők dallamait játszod, előtörnek benned a régi emlékek? Élvezettel gondolsz majd vissza erre a korszakra?
Nem a korszakra emlékszik vissza az ember élvezettel, hanem az emberekre!
Azokra, akikkel ezen a bulin újra találkozom majd. Tök jó, hogy 15-20 év után újra látok ismerős arcokat, akik idő közben lehet, hogy megöregedtek, de mégis megvannak a közös sztorik, és még mindig jókat tudunk beszélgetni. Nekem az ilyen bulik mindig olyanok, mint egy jó házibuli!
Mi Jovánnal a 90-es években az összes budapesti nagy klubnak a rezidensei voltunk, kvázi mindenkit ismerünk a budapesti éjszakából, az akkori időből, és ezek az emberek alkalomszerűen újra és újra eljönnek, és szívesen meghallgatják ezeket a régi zenéket, mulatoznak velünk. Aztán egy összekacsintás, a dalok, a mosolyok, amikor ránézek egy emberre, és tudom róla, hogy hova jár, mit szeret hallani… beugranak képek, és ez nagyon jó érzésekkel tölt el!
Ez egyébként nem különbség az elektronikus zene és az ún. funky zene között, csak ahogy a generációk kikoptak mellőlünk, megváltoztak a kötődések, és az élmények. Hiszen, amikor én elkezdtem diszkózni, velem egyidősek jártak el bulizni, s én már 48 éves leszek. Ma már a gyerekeim lehetnének azok, akik a zenéinkre mulatoznak.
Viszont amikor látod ezeket az arcokat és megvannak a régi érzések, a közös történetek, akkor borzasztó jó érzéssel tölt el koccintani velük, beszélgetni, és játszani a kedvenceiket!
Ahogy erről beszélsz, a fentebb említett akadályok ellenére is úgy tűnik, hogy nagyon szereted azt, amit csinálsz…
Én egy nagyon furcsa szerzet vagyok. Rám a Fat, aki egyébként a Fortunának volt az egyik rezidense, azt mondta, hogy én egy olyan lemezlovas vagyok, akiből nem ismer másikat, mert, hogy tök mindegy, hogy az elektronikus zenét játszom, vagy a funkyt, amikor bent állok a pultban, én úgy élvezem azt, amit csinálok, mintha az életem lenne. Ez nem színészkedés, nem egy művi megjátszás, hanem egy teljesen valós dolog, ami magával ragadja az embereket.
Pontosan ezért nagyon furcsa, hogy még ebben a régi zenei világban is tudok olyan zenéket játszani, amik akkor nem mentek, de valahogy mégis ahhoz a zenei környezethez passzolnak, kompatibilisek vele, és én ezt eladom. Az emberek pedig imádják!
Nosztalgiázz Bárány Attilával és Jovánnal november 28-án, és pörgesd fel a 90-es évek legnagyobb slágereit a Flip da Scrippel!
Ugye foglaltál már asztalt? :)
Come on Ladies and Gentlemen! Throw ya hands in the air!
Everybody funk now!
